Parasznyán új időszámítás kezdődött a felnőttcsapat kispadján: új edző érkezett Konczvald István személyében, aki játékosként és edzőként is sokat látott már. A megyei első osztály rajtja előtt beszélgettünk vele múltról, tervekről, játékfilozófiáról és arról, hogy miért választott minket.
Kezdjük az elején – rólad
– Mesélj egy kicsit magadról: hol futballoztál pályafutásod során?
6 éves korom óta focizom, Miskolcon a DVTK és az MVSC csapataiban játszottam utánpótlásban. 17 évesen kerültem az éppen NB III-ból kiesett Szirmabesenyő csapatához, ahol Lasztóczi Péter kezei alatt futballoztam éveken keresztül. Szolnokra jártam főiskolára, ott az NB III-ban szereplő Szolnoki Vegyiművekben edzettem, hétvégente pedig a Szisében játszottam. Később egy keresztszalag-szakadás miatt jött egy kisebb kihagyás, Vattán kezdtem újra az aktív labdarúgást, onnan ismét a Sziséhez igazoltam.
– Mikor döntöttél úgy, hogy az edzői pálya felé fordulsz?
A Szisében a vezetőség megbízott az edzői feladatok ellátásával is. Első évben játékosedzőként, majd utána már csak edzőként láttam el a feladatokat. Itt sokat tanultam, UEFA-képzéseken vettem részt, amit nagyon élveztem, és azt gondolom, sokat fejlődtem.
– Hol dolgoztál eddig, milyen tapasztalatokat hozol magaddal?
Edzői munkát eddig csak a Szisé csapatában végeztem, ahol korábbi stábommal nagyszerű munkát végeztünk. Klubot, pályát, közösséget építettünk, ahol jó hangulat és baráti légkör jellemezte a csapatot – és legyünk őszinték, negyed- és ötödosztályban ez a legfontosabb. Amatőr szinten az ember, ha csinál valamit a szabadidejében, akkor azt szeretné élvezni.
A parasznyai döntés
– Miért éppen a Parasznya SE-t választottad?
Még régebben beszélgettünk a vezetőséggel arról, hogy mit és hogyan lehetne a klubnál csinálni. Tavaly, amikor befejeztem a munkát Szirmabesenyőben, több helyről is kaptam megkeresést, de végül sehol nem állapodtam meg. Hegedűs Lászlóval és Kovács Szabolccsal a közelmúltban ültünk le komolyan tárgyalni a közös munkáról. Bár továbbra is azt mondom, hogy amatőrök vagyunk, a Parasznya egy olyan csapat, ahol a vezetőség mindent megtesz azért, hogy a játékosok és a stábtagok is profinak érezhessék magukat. Amit itt az elmúlt években felépítettek, az más csapatok és játékosok számára is példaértékű – a szurkolók kényelmét és a labdarúgás iránti szeretetet is erősíti.
– Milyen első benyomásaid voltak a klubról és a környezetről?
Ahogy említettem, mindig azt láttam, hogy itt profi körülményeket teremtenek. Ha megnézzük, mi volt itt 10 évvel ezelőtt, és mi van most: műfüves pálya villanyfénnyel, első osztályú öltözőépület, újonnan épített centerpálya, lelátó, edzőpálya – ezek mind azt mutatják, hogy itt folyamatos fejlődés zajlik. Ilyen körülmények között öröm dolgozni, ezen a szinten minden edző ilyen helyre vágyik, és örülök, hogy itt lehetek.
Felkészülés és játékoskeret
– Hogy halad a felkészülés?
Július 1-jén kezdte meg a csapat a munkát az egyéni edzésekkel, melyeken alap erőnlétet szereztek a játékosok. A közös munkát ezen a héten kezdtük meg.
– Milyen formában van a csapat?
Ezen a héten kétszer találkoztam a játékosokkal, mindkét alkalommal 17-18 fő vett részt az edzésen. Az útnak az elején vagyunk, de nagyon bizakodó vagyok. Jó formában vannak a játékosok, hála Istennek mindenki egészséges és motivált.
– Voltak változások a keretben? Kik jöttek, kik mentek?
Természetesen, mint minden évben, most is vannak érkezők és távozók. Tudtommal két játékos Mezőcsátra, további kettő pedig Szirmabesenyőre igazolt. Hozzánk eddig két játékos érkezett Bánhorvátiból, illetve Alsózsolcáról is van egy új igazolásunk. Lesz még mozgás a csapatban, de a pontos részleteket nem szeretném elárulni.
– Mennyire sikerült beépíteni az új játékosokat?
Tegnap volt az első edzőmeccsünk a Tállya csapatával, ami jól sikerült. Számomra az eredmény nem a legfontosabb, de egy jó indikátor és lélektanilag is fontos. 19 játékossal érkeztünk az edzőmérkőzésre, ami szerintem egyedülálló – főleg pénteki napon. Meg tudtam nézni szinte az összes jelenleg rendelkezésre álló játékosomat. Egy csatárom nyaralt, de jövő héttől ő is csatlakozik. Több poszton is kipróbáltam játékosokat, taktikailag és felállásban is tudtunk variálni. Az 5–2-es eredmény is mutatja, mennyire motivált a csapat.
Célok, elvárások, filozófia
– Milyen céllal vág neki a csapat a bajnokságnak?
A vezetőséggel való első találkozómon én is feltettem ezt a kérdést. Ők akkor azt mondták: „álmodjunk nagyot – cél a dobogó.” Ehhez mindannyian hozzátesszük a magunk részét: vezetők, stáb, játékosok. A tavalyi szezonban is látszott, hogy a csapat képes lehet elérni a dobogót. Az elődöm nagyszerű munkát végzett, szép eredményeket értek el, amit ezúton is köszönök neki, és gratulálok hozzá.
– Van valami konkrét játékstílus vagy filozófia, amit szeretnél meghonosítani a csapatnál?
Akik ismernek, tudják, hogy spanyol futballfanatikus vagyok – ezzel nagyjából el is árultam, hogy milyen játékot szeretek. A játékosaim már tudják, mit szeretnék látni a pályán, és az edzéseken mindent megteszünk ezért. Hála Istennek, a keret olyan játékosokból áll, akik értik és szeretik a focit – és ami a legfontosabb: mernek is játszani. Ez kulcsfontosságú abban a stílusban, amit én képviselek.
Üzenet a szurkolóknak
– Mit üzennél a Parasznya-szurkolóknak a szezon rajtja előtt?
Első körben köszönöm a meleg fogadtatást, amit a social mediában kaptam. A sportkomplexum napról napra épül és szépül. Nagyon várjuk a bajnoki rajtot és az első hazai mérkőzést – de addig még rengeteg teendőnk van. Mindent meg fogunk tenni a csapattal, hogy minél többen támogassatok minket, akár otthon, akár idegenben. Várom, hogy a játékosaim minden lőtt gól után az új lelátó elé fussanak ünnepelni, és zúgjon a Hajrá Parasznya!