A Parasznya SE elnökével, Hegedűs Lászlóval értékeltük az idei esztendőt, továbbá szót ejtettünk az előttünk álló változásokról, megújulásról.
A tabellán harmadik helyen telel a csapat. Reálisnak mondható ez a helyezés?
Ha kizárólag az eredmények alapján értékelek, akkor van pici hiányérzetem, de azt mondom igen, hisz az első tizenegy fordulóban hoztuk a „kötelezőt”, a következő három legfontosabb mérkőzésen betliztünk, amiből, ha csak egyet nyerünk (Ózd elleni hazait), akkor 1. helyen fordulunk. Sajnos bizonyos hiányosságok csak versenykörülmények között jönnek ki, de ezen mérkőzések tapasztalatait felhasználva dolgozunk tovább a jövőben, és igazítjuk ehhez az új igazolásokat. Sok ilyen helyzetet, nehéz pillanatot kell megélnie a játékosoknak együtt, hogy tanuljanak belőlük és még jobbá válhassanak mind fizikálisan, mentálisan és taktikailag.
Nyáron átalakult a keret, sokan érkeztek Parasznyára. Sikeres átigazolási időszak volt?
Azt gondoltuk, hogy az új játékosok megfelelő kvalitással rendelkeznek ahhoz, hogy elérjük céljainkat és segítségünkre legyenek, de sajnos nem minden esetben lett így. A Mesterrel mi mindig csapatban gondolkodunk, hisz a győzelem és a vereség is közös, ezért folyamatosan beszéltünk, egyeztettünk az ősz folyamán, hogy kiknek milyen munkára lenne szükségük, annak érdekében, hogy az egyéni hiányosságokat fejlesszük. Szomorú kimondani: nem volt sikertörténet az átigazolási szezonunk.
A célok tekintetében egyértelmű a vezetőség: bajnokságot akar nyerni a Parasznya, illetve a legmagasabb megyei bajnokságban pallérozódni hetente. Mennyire reális célkitűzés ez?
Mertünk nagyot álmodni ismét és mint mindig most is kimondva, kimondatlanul a feljutást tűztük ki célul. Amikor 2018-ban belekóstoltunk a megyei elitbe, rögtön tudtuk, hogy hosszú távon ott szeretnénk szerepelni. Azóta felemás szezonok, hektikus teljesítmények felváltva követték egymást, néha már-már hullámvasúton éreztük magunkat és mivel nem tudtuk állandósítani a formánkat, ilyenkor szaladtunk bele fájó vereségekbe, ami nyomot hagyott játékosokban, szurkolókban és a csapat mellett dolgozókban. Ezért idén nem reális cél a feljutás, mert jelen állapotban három csapat is előrébb tart, mint mi. Feladni persze nem adjuk álmainkat, a labda gömbölyű, de nagyon nehéz lesz idén még a dobogón is végezni.
Miközben a csapat ennyire kétarcú, a stabilitás és a gazdasági háttér stabil képet mutat. Hogyan sikerül egy alacsonyabb osztályú egyesületet ilyen szinten üzemeltetni?
Nem egyszerű az biztos, hiszen a rendezettség és átláthatóság alapvető elvárás számunkra. Szerencsésnek érezhetem magam, mert ilyen odaadó Polgármester Asszony és képviselő testület mellett könnyű igazgatni az egyesületet, bármilyen ötlettel állunk elő és vázoljuk fel azt, ezekben a nehéz időkben is mellettünk állnak és támogatnak minket. Meg kell említenem, de talán reggelig is sorolhatnám azokat a Barátokat, Barátok cégeit, akik évek óta önzetlenül támogatják egyesületünket, nélkülük messze nem tartanánk ott, ahol. Szándékosan nem emeltem ki mindenkit, de egy valakit muszáj vagyok, ő Horváth Imi barátom és cége, aki akkor is látott bennünk fantáziát, mikor még azt sem tudta, hogy hol van a Parasznya nevű település, de az azóta eltelt 4 év alatt olyan stabil támaszunk lett, mint a Polgármester Asszony és csapata. NAGYON KÖSZÖNJÜK NEKIK!
Az első gárda a „kirakat”, azonban a település szempontjából a fiatalok jelentik a jövőt. Mennyire tud nekik segíteni az egyesület?
A gyerekek, a fiatalok a jövőnk, talán ők még, ahogy fogalmaztál a „kirakat” csapatnál is fontosabbak. Ők a mi „kicsi” lehetőségünk és reménységeink, hogy olyan értékeket teremtsünk és irányt mutassunk ebben a fura világban rajtuk keresztül, hogy bármerre is vezessen az útjuk életük során, jó szívvel és emlékezettel gondoljanak vissza az itt eltöltött időkre, évekre. Ebben segíti munkájukat évek óta rendíthetetlenül Soltész Imre Mester, aki mondhatjuk a gyerekek második apja, csakúgy, mint Kiss József, Nagy Béla és Dálnoki Máté utánpótlás edzők, akik munkája nélkül biztos, hogy historiás könyvünk nem tudnánk tartalommal megtölteni. Figyeljük a tehetséges gyerekek, folyamatosan versenyeztetjük korosztályos csapatainkat és persze nyitva áll az ajtó mindenki számára, ha magasabb szintre szeretne lépni.
Szép csendben ugyan, de a stabilitás mellett elképesztő fejlesztések mentek végbe a sportpálya körül. NB-s csapatok megirigyelnék például az öltözőt. Hol tart ez a beruházás?
Szisztematikusan évekkel ezelőtt elkezdtük megvalósítani álmainkat, az egyesület elnökeként élvezve a település támogatását és szponzoraink segítségét, a TAO és Magyar Falu adta lehetőségekkel élve őszintén mondhatom, hogy egy olyan úton indultunk el, aminek remélem messze még a vége. Nap, mint nap 120%-ot nyújtva dolgozunk, próbálunk mindent megtenni, hogy a Pitypalatty-völgy ékszerdobozának szívében méltó otthon adjuk a közösségi élet, az utánpótlás nevelésnek, közösségi programoknak és persze a felnőtt futballnak. Aki belép a mi komplexumunkba, látszik a munka gyümölcse, lehetetlen számunkra nem létezik. Személyzet, infrastruktúra, biztos anyagi háttér arra való futballisták, ezek az összetevő annak a fajta fejlődésnek, amit közösen elértünk.
Mit várhatna a szurkolók a téli felkészüléstől? Nagy lesz a játékosmozgás?
Igen, várható mozgás a keretben, nem is kicsi, ugyanis mindenki tudja, hogy bár bravúr a szerzett 36 pont, de korántsem vagyok elégedett a csapat hozzáállásával és a mutatott játékkal. Sajnos a felelősségem megvan nekem is vastagon az igazolásokkor, de akik idejönnek, azoknak tudniuk kell, hogy kik vagyunk és mit képviselünk. Minden téren javulnunk kell és egy olyan gerincet kialakítani, hogy ne kelljen félévente 6-8 játékost cserélni, mert ez a fajta fluktuáció nem segíti sem az edző munkáját, sem a csapat sikeres szereplését és ez a sok változás magával hordoz nem kevés veszélyeket. Állandóságra kell törekednünk, remélem, akik maradnak mostanra megértették mit jelent a Parasznyai Sportegyesülethez tartozni.
Mit lehet tudni a téli felkészülésről? Milyen munkát képzelnek el a szakmai vezetéssel?
A program szinte végleges, az edzőmérkőzések sora így néz ki:
02.26. Parasznya SE – Nyékládháza 11:30 (Mezőkövesd)
Ki kell emelnem Zsezse mestert és Váradi Attilát aki áldozatos munkával, erőn felül dolgoznak a gárda sikerességéért. Rendkívül jó emberek, akiknek a Parasznya SE sokkal több mint egy állomás. A bizalom maximális feléjük, nagyon köszönöm nekik amit tesznek értünk.
Reméljük túl leszünk már a következő évben végrévényesen ezen a mondhatom mindenki számára rémálomszerű időszakon, ami már belopta magát a hétköznapjainkba, elragadta szeretteinket, barátainkat, ismeretlen ismerőseinket. Nem szeretnék több megemlékezést írni szurkolóinkról, barátainkról, csapat mellet dolgozókról, hisz ilyenkor egy picit belehal az ember is, aki írja. Viszont szeretnék minél több sikerről, közösen megélt boldog pillanatokról, mosolygós gyerekekről és arról, hogy a közösen írt történetünk itt a Pitypalatty-völgyben hosszú-hosszú ideig fog tartani. Magam, a szakmai stáb és a csapat nevében szeretném megköszönni minden csapat mellett dolgozó, segítő, támogató, szurkoló munkáját, buzdítását, hisz ők is részesei ennek a gépezetnek, ennek az egésznek, amit mi alkotunk és, hogy az élmezőnyhöz tartozik egyesületünk évek óta. Szeretnék mindenkinek Békés Boldog Áldott Karácsonyt és Sikerekben Bajnoki Gólokban Gazdag Új Esztendőt kívánni! Hajrá Parasznya, hajrá fiúk!
Fotó: Huszár Márk