Józsi bácsi. Hatalmas űr maradt a Parasznya SE családjának életében, hiszen elment egy olyan személy, aki nélkül már semmi sem lesz ugyanaz. Következzenek Hegedűs László, a Parasznya SE elnökének gondolatai.
Tavaly még két barackfát ültettünk a kertben, mert mindketten hittünk a jövőben, tudtuk, hogy csak aki vetni tud, annak lesz jutalma az aratás és azt is hittük, hogy a verejtékes igazi munkának mindig van gyümölcse. Ha a sors úgy akarja, megadatik, hogy megízlelhetjük a termést is, úgy mondják a munkánk gyümölcsét.
Értetlenül álok a szépen fejlődő fák, a klub szurkolói és az élet nagy minisztériuma előtt, mert a tavasszal nyíló rózsaszín virágok másoknak fognak nyílni, lesz gyümölcse is a befektetett munkádnak, de Te sajnos már nem láthatod.
Az elmúlt időben annyi sok klubunkat, összetartó csapatunkat, a közösségünket ért emberi tragédia után, megrendülten köszönünk el egy újabb kiváló Embertől, baráttól Bárdos Józseftől.
Nagyon ritka már ebben a világban, hogy az ember nem mozdul el szülőhelyéről, nem próbál szerencsét a nagyvilágban és maradandót alkot ott ahol élt. Ő ilyen volt. Nélküle és megannyi sok jó ember nélkül akik egyesületünk alapító tagjai voltak, mi sem lennénk mos itt, itt hagytak nyomot a világ fényes csillagösvényén.A családját és unokáit szerető kiváló embernek volt egy másik, el nem mondható szeretettel körbeölelt családja, a klubunk. Csakúgy mint a régi nagy öregeket, akik már itthagytak minket ,a gondjaink, problémáink megjelenésekor Ő is mindig ott volt, nem kellett körbenéznem kit hívjak, ki segítsen Józsi bácsi mindig ott volt nekünk. Fáradhatatlan volt és optimista, fénylő láncszeme gondosan felépített csapatunknak.
Valójában nem is barackfát ültetett, hanem diót is, olyat, amiből unokáinknak fog a termés jutni. Ezt a fát avatatlan szemek nem láthatják csak azok, akik úgy tudnak szeretni és lelkesedni ahogy Ő tudott, akik annyit áldoznak szeretteikre, a közösségre és szeretett klubjára ahogy Ő tudott.
A jövő fiatal játékosai, a jól teljesítő sportolóink, a gyönyörű környezetben megbújó pályánk szélén álldogáló nézők, amikor az ég felé fordítják tekintetüket, érzik majd Józsi bácsi örökségét, ezt a klubhűségből kinövő, bátorságot és hitet adó DIÓFÁT.
Mi pedig akik itt maradtunk azoknak minden könnyünk csillagá lesz a szemünk mélyén ahogy múlnak a napok, ahogy a nyarat felváltja az ősz, a telet pedig a tavasz, a barackfánk NEKED fog virágozni Józsi bácsi elhiheted csak neked!
Szeretettel és őszinte megrendültséggel búcsúzunk Tőled!
Nyugodj békében!