Edelény-Borsodszer – Parasznya SE 1-1 (1-1)
Gólszerző: Csák.
B.A.Z. megyei II. Észak Felnőtt 24. forduló
Helyszín: Edelény.
Győzelemmel felérő döntetlen a bajnoki cím legfőbb várományosának otthonában, avagy bravúros pontszerzés csere nélkül. Meg kell mondjam őszintén, hogy úgy érkeztem a mérkőzésre, hogy nem teszik ki az ablakba a srácok amit kapni fognak tőlem a múlt heti gyalázatos teljesítmény és viselkedés kapcsán, de mikor a Mester szólt, hogy olyanoknak is játszani kell, akik az elmúlt 3 évben összesen nem játszottak 90 percet és az ifiből kellett felhoznunk játékost, hogy 11-en ki tudjunk állni, azt mondtam, lehet nem ennek van most itt az ideje.
Végignéztem az öltözőn, a “sztárok”nélküli csapaton, végighallgattam az eligazítást és azt kérdeztem magamtól, hogy hol voltak ezek a fiúk, ez a csapat idáig?
Összesen 11 megmaradt játékossal érkeztünk a mészárszékre, de úgy voltunk vele, ha 10 emberrel is, de itt leszünk, hisz ők is eljöttek tartalékosan ősszel hozzánk, nem kerestek kifogásokat.
Ami ez után következett, azt idén talán még nem is láttam a csapattól, szó nélkül, egymást kisegítve csúsztak-másztak a csapatért, egymásért és az önbecsülésükért.
Sokan szurkoltak már azért, hogy belehibázzunk, hogy legyen miben hibát keresni, hogy “mikor ha nem ma” kivégzik a “sztárok” nélküli csapatunkat, de ma ez a 11 sportember eljött és jelesre vizsgázott alázatból, akaratból, küzdeni tudásból és futballból, hisz a vezetést megszerezve, helyzet nélkül tartva, majd egy vagy-vagy büntetővel egalizáló hazai csapatot tartott döntetlenen 93 percig.
Nincs igazság, hisz a 92 percben meccslabdát hibáztunk, vagy bravúrral védett a hazai kapus, döntse el mindenki maga.
Túl akartunk lenni ezen a meccsen, semelyik porcikám sem kívánta ezt, de még most is nézném őket mert jó volt a PARASZNYAI CSAPATHOZ tartozni és mérhetetlenül büszke voltam rájuk, de szerintem nem csak én.
Ugye fiúk így is lehet és ma picit visszatért az a bizsergés, amiért anno belevágtunk ebbe az egészbe és külön öröm számomra, hogy Lázi Elemér, ifista játékosunk így megállta a helyét.
Nem sikerült teljesen kiölnie belőlem a csapatnak a hitet -bár jó úton jártak- mert elég volt ez az egy meccs, ahol egymásért, nem értem, értünk, EGYMÁSÉRT, MAGUKÉRT ÉS A CSAPATÉRT nagyot mentek!
Jár a dicséret a fiúknak és köszönöm mindenkinek ezt a mérkőzést, hogy ha nem is sikerült ma nyernünk, de a győztesek ti vagytok nálam mindenképp.
Köszönöm. Hajrá Parasznya!Hegedűs László – elnök