Fájó pillanat ez. Az egyesület nevében Hegedűs László, a Parasznya SE elnöke búcsúzik Zoli bácsitól.
Bajnokságokról, csapatról, játékosokról, meccsekről, célokról szeretnék írni, mert ez a lelkem egy szeretet szeglete. Sajnos az élet nem csak szépségekről, hanem rögös utakról, csalódásról, fájdalomról is szól.
Nincs ez így jól Zoli bácsi, nem volt még itt az idő.
Egy olyan ritka EMBER búcsúzott most tőlünk, amelyeket a mai világban ritkán találni. Zoli bácsi ikonokis alapja volt a völgyi sportéletnek, jelenlétével észrevétlenül formált igazi együvé tartozó közösséget. A völgy minden sportolója, sportért rajongója úgy tekintett rá, mint a pálya tartozékára, elengedhetetlen kellékére, a sportvilágra figyelő védőszentjére. Magányosan izgulom végig a mérkőzéseket tudom, a nagy égi háború az érzelmek felindulása idején jó a egyedüllét. Elhúzódva mindenkitől élem át a mérkőzés minden percét, de egyetlen ember volt, aki tudta mikor kell szólni és mikor kell hallgatni az adott pillanatban. Nem tudom még, hogy az a hétvégi mérkőzés hogyan fog kezdődni nélküle, kutatok emlékeimben, de nem találok rá példát. Kifutnak majd a csapatok a pályára, állok a pálya szélén oda fordulok és nincs ott szó, tanács, barát, nem lesz EMBER. Felfoghatatlan veszteség a családnak, nekünk, mindannyiunknak akik szerették és ismerték. Az emberi jóság, a mindezt átölelő szeretet, a tenni akarás emberi példája elhagyta a VÖLGYET.
A bajnokságot nemcsak az élőknek, az örömködő pillanatoknak akarjuk nyerni, hanem azoknak is akik mindig tudták, hogy a sport az élet olyan meg nem kerülhető része, mint a mindennapi falat és az életetadó ital. Azoknak a szívüket itthagyó csoda embereknek, akik tudták, nemcsak a pályán lévő 11 ember játszik, hanem mindenki a szívét a közösségért adja. Lelkem mélyén tudom, hogy Bandi bácsival ott álltok majd a pálya szélén és szurkoltok, mi pedig nyerünk! Nemcsak magunkért, hanem értetek is játszunk. Nagyon sajnálom, hogy nem ölelhetlek meg még egyszer, hogy megköszönjek mindent, amit tettél értünk és kaptunk tőled.
Nincs ez így jól Zoli bácsi, nem volt még itt az idő.
Nyugodj békében!
Laci